Érzékenység

Mások megjegyzéseire

Mint ahogy másik cikkemben már említettem, mindenkinek van véleménye. Van aki megtartja magának, mert nem szeretne másokat megbántani, vagy mert gondol magára és előbb gondolkodik, mint ahogyan beszél. Én például az előbbibe tartozom, hiszen minek bántsak másokat azzal, hogy mi bajom van a személyiségükkel, mikor én is selejtes vagyok? De ez nem arról szól, hogy valaki nem törődik másokkal és olyat tesz ami másokra nincs tekintettel, hanem olyan dolgokról beszélek, amikkel születünk és nem tehetünk róla, hogy belénk van kódolva. DE térjünk a cikkem valódi mondanivalójára. Vannak azok, akik kénytelenek kimondani azt amit gondolnak, és azok akik gyengébbek, érzékenyebbek lelkileg, azok behódolnak ezeknek az embereknek. Nem szó szerint, hanem sajnálatos módon, az érzékenyek (hívjuk most így őket), adnak azok véleményére akik nem is biztos, hogy méltóak rá. Még ha nem is kedveljük ezeket az embereket, rosszalló véleményük, bemászik a fejünkbe, mint valami poloska és befolyásol minket döntéseinkben. Például megjegyzést tesznek valamire, ami nem tetszik nekik, és az érzékenyek hirtelen bűntudatod éreznek, olyan miatt ami miatt igazán nem is kellene. Másik dolog: vajon miért törődünk olyannal, akit alig ismerünk vagy nem kedvelünk? Vajon miért van az, hogy nem akarjuk, hogy bárki is haragudjon ránk? Miért hagyjuk, hogy a gonosz véleményük, megváltoztasson minket? Vagy az is miért van, hogy próbálunk megfelelni valakinek, akinek igazából nem is kéne megfelelnünk, vagy nem is tudnánk megfelelni?

Nem tudom. Gőzöm sincs miért van, és még nekem is dolgoznom kell azon, hogy ne foglalkozzak ezekkel az emberekkel, hiszen az egyetlen aki végig kísér az utamon az én leszek. A végén magammal kell elszámolnom. Mit fogok látni? Hogy másokat kiszolgálok, hogy mások kényére-kedvére teszek. Ez nincs így jól, és én ezt felismertem. Teszek ellene. Tegyetek ti is. Csak magatokkal és azokkal foglalkozzatok akik szeretnek titeket, támogatnak nem pedig lehúznak. Egyébként is sokan vannak…nem tudsz mindenki kedvére tenni.

 

Egészség

Nem élsz örökké

Egyre több cikk ír az egészséges étkezés fontosságáról, egyre több orvos ajánlja a napi félórás testmozgást. Annyi “lötty” van már amit megihatunk, hiszen “tele van vitaminnal, jobb lesz tőle az életed” stb…Oké. Nekem ezzel az a problémám, hogy a “boldog élet” kulcsa annyi mindentől megfoszt, ami boldoggá tenne de egészségtelen. Ne egyél sok csokit mondják az édesszájúnak, ne ülj annyit a gép előtt mondják az informatikusnak és még sorolhatnám. Igen, az egészség fontos. Hiszen nem lehet boldog az ember ha mindenféle nyavalyája van. Én ezt értem. De attól sem lesz az ember boldog, ha füvet eszik 102 évig. Él, egészséges, de vajon boldog e, hogy nem eheti, teheti azt amit igazán akar. Ha közben odafigyelek magamra, akkor ugyan miért nem ehetnék több csokit, miért nem ihatok 2 pohár bort 1 helyett, és miért nem ehetek pacalt a “saláta” helyett. Emberek, bár az sem mindegy, hogy meddig élsz, (és bár az függ az életmódtól is) az sem mindegy, hogy hogyan. Olyat is hallottam, láttam már, hogy valaki, nem eszik sok édességet, nem cikizik, nem iszik, vegetáriánus, mozog, az egészség mintapéldánya, és annyi baja van, hogy egy kezemen nem tudnám megszámolni. Ezek a dolgok a genetikától is függenek és én például boldogan kockáztatok egy kisebb nagyobb csalással az étkezésben például, ha az engem boldoggá tesz.

Ha nektek az egészség fontos és az tesz titeket boldoggá akkor, egyetek füvet (salátát), ha viszont nem mersz egy kocka csokit sem enni az esetleg következmények miatt, a félelem miatt, akkor ez nem tesz jót neked. De magatoknak szabjátok meg a határokat, össze lehet hangolni, harmóniában lehet tartani, az egészséget az egészségtelenséggel. Találjátok meg a középutat.

Élet vs. halál

Átértékelés

Az emberek életében általában vannak olyan szakaszok, amikor minden király, meg csodás azt gondolja az ember, hogy az ég világon semmi baj sem történhet. Viszont megesik, hogy látunk egy nagyon megrázó filmet, vagy sajnos akár a való életben egy szerettünknek vagy akár mi magunknak is halál közeli élményben van részünk. Míg eddig mindent természetesnek hittünk, már nem az és átértékeljük az egész életünket. Vajon miért van így? Eddig sebezhetetlennek hittük magunkat, és mikor kiderül, hogy mi is ugyanolyan halandók vagyunk mint mások, akkor már értjük. A virágok illatosabbak, az emberek kedvesebbek, a kutya nem harap. Pedig ha észrevennénk, a szépet és a jót most is, és a lehetséges boldog szakaszban nem szállunk el a földtől, és tisztában vagyunk vele, hogy a sorsunk bármikor rosszra fordulhat…de még ha nem is, akkor is hálásnak kell lennünk mindenért, gondolom akkor könnyebb lenne. Akkor nem kéne csak a rossz dolgok után értékelni a kis apró örömöket az életünkben. Hálát adni minden szelet kenyérért és minden kedves mosolyért amit kapunk, jobbá tesz minket, ha hálásak vagyunk az apróságokért, hiszen akkor megtanuljuk kezelni a nagyobb örömöket, meglátjuk a szépet az igazán rossz helyzetben is. Mennyivel jobb hogyha könnyű az embert boldoggá tenni nem? DE.

Szóval…ne csak akkor vegyük észre, hogy rosszul éltünk eddig, mikor veszélybe kerül a mi vagy hozzánk közel állók élete, ne csak a halál gondolatától vegyük észre az életet. Ha már az ember tisztában van a jó és rossz dolgok megvalósulásának esélyeivel, akkor jobban értékeli azt, amit esetleg észre sem vett, hogy milyen jó, hogy van.

 

Vélemények

A tied a legfontosabb

Mindenkinek megvan a véleménye. Személyekről, tárgyakról, helyekről és minden másról is van egy sajátos elképzelése az embernek, megvan róla a véleménye. A legtöbb személy ad mások véleményére, ki jobban, ki kevésbé. Van aki mások elképzelései szerint alakítja a saját életét. Na, ez az ami nagyon nem tesz jót senkinek. Először is elmondanám, hogy pl. divat tanácsot bármikor el lehet fogadni attól aki jobban tudja, a szülőktől is és a barátoktól is elvárhatjuk, hogy elmondja, megkérdjük, hogy mondja el mit gondol az adott helyzetről. DE. Legfőképpen saját magadra hallgass. Hiszen tegyük fel, hogy van valamilyen munka amit szeretnél elfogadni, vagy van valaki aki szívességet kér és nem tudod, hogy megtedd e neki ezért megkérdezel másokat mit gondolnak. Teljesen ellenzik és ezért te magad is elhiszed, hogy az az adott dolog nem jó, vagy nem szabad megtenned. Például az egyetem választásnál. Úgy választasz egyetemet, hogy tisztában vagy vele, hogy mivel szeretnél foglalkozni ha “nagy leszel”. Elmondod valakinek akiben bízol, ő meg a lehető legtöbb rossz dolgot felsorolja az egyetemmel és a munkával kapcsolatban, és teljesen elveszi tőle a kedvedet és ez az összes választásoddal így lesz, amíg már te magad sem fogod tudni, hogy ki vagy és mit akarsz. Igen lehet, hogy ha azt az iskolát választod, akkor megbánod. Lehet, hogy nehezen végzed el és nehezen találsz munkát és hibaként tekintesz vissza rá. De akkor is ez a te hibád volt és a te döntésedből eredt a hiba. De ennyi kész tovább lépsz és megoldást találsz. Viszont ha hagyod, hogy mások döntsenek helyetted, akkor azt fogod mondani, hogy ez miattuk van, és magadat is hibáztatod, hogy miért nem csináltad meg amit szíved szerint akartál, hogy miért hallgattál másokra, mikor magadra kellett volna. Még ha el is buksz a saját döntéseid miatt, jobb mintha mindenki megóvna mindentől és azt sem tudnád, hogy milyen elbukni. Főleg, mert akkor sosem nyersz semmit igazán.

A saját véleményeddel foglalkozz, azzal, hogy te magad mit akarsz. Ne hagyd, hogy mások lebeszéljenek valamiről, rábeszéljenek valamire, amit nem akarsz, ne hagyd, hogy mások alkossanak véleményt helyetted, mert akkor már nem is lennének gondolataid, csak olyan dolgokban hinnél amit mások bebeszéltek neked.

Carpe Diem őrület

Csak nyugodtan

Manapság nagyon sokan terjesztik az igét, miszerint “Carpe Diem!”, vagyis “Élj a mának!”. Na igen ez mind szép és jó. De vajon mit is takar ez pontosan? Azt, hogy az emberek többsége, olyan dögunalomban él nap mint nap, hogy az már borzalmas. Persze ez nem az ő hibájuk, de ez tény és való. Vannak, akik ezt felismerik és nem jön be nekik ez az érzés. Na ezeknek az embereknek rögtön eszükbe jut ez a híres mondat és aki megteheti rögtön belevág minden marhaságba. Na de itt álljon meg a menet. Attól, hogy egy ideig unatkozunk, nem kell rögtön azt hinni, hogy dögunalom az élet és mindenbe belefogni ami esetleg veszélyes. Az “Élj a mának!” kifejezés nem azt jelenti, hogy “Csinálj őrült dolgokat, míg megteheted!”..nem..nem azt..hanem azt, hogy lassan apránként fedezd fel a világot. Persze oké majd az őrült dolgokat is ki lehet próbálni, de nem kell fejest ugrani az ismeretlenbe. Először is, fedezd fel a körülötted lévő világot. Próbálj ki új dolgokat. Apránként haladj. Igyál olyan innivalót, amit eddig még soha, menj olyan utcába ahol még sohasem jártál. Csak lépésről lépésre haladj. Azután jöhetnek a nagyobb dolgok, utazások, sportok stb. Igen, az élet rövid, de attól nekünk nem kell még rövidebbé tenni, csak vigyázzunk magunkra. Az életben sok jó dolog van, csak ki kell használni azokat.

Mindig tudd, hogy hol a határ az unalom és a túlzottan pörgős élet között. Végül is túlzásba sem szabad vinni, kivéve ha tudatában vagy és nem zavar. De igazából, mindenben meglehet találni az izgalmat, csak tudni kell hol kell keresni. De ami a legfontosabb, hogy nem szabad erölködni, hogy mindenfélét kipróbálj. Mi értelme van annak, ha nem élvezed? Csak azt csináld amit te is szeretnél, csak akkor, csak ott, és csak azzal akivel akarod, hiszen akkor élsz igazán, ha az amit csinálsz, azt élvezed is.

Életkori különbségek a szerelemben

Nincsenek határok

Sok cikket olvastam anno a magazinokban és az interneten, hogy mennyi az ideális korkülönbség egy párkapcsolatban. Az emberek egy része úgy van vele, hogy nem lehet túl idős/túl fiatal személlyel tartós párkapcsolatban élni, hiszen más körökben mozognak. Nézzük pl. érdeklődési kör szempontjából. Minthogy minden ember más és más személyiségű, mindenkinek eltérő az érdeklődési köre. Esetleg van, hogy egy fiatalabb lány akkora bölcsességgel és olyan életfelfogással rendelkezik, mint egy 70 éves…ergo meglehet, hogy az idősekkel mozog egy körben. Viszont van, hogy egy idősebb férfi próbál fiatal maradni, használja a szlenget is és partiból, partiba csöppen. Persze nem szerint fordítva is megtörténhet (fiatalabb srác – idősebb nő). Mennyi bolond! – gondolná az ember. Hogy jön ide a szerelem? Most, hogy tisztáztuk, hogy az érdeklődési kör nem akadálya a beteljesülendő kapcsolatoknak akkor mi más? A ráncok? A pénzügyi helyzet? Valaki idősebb és jobban befutott a karrierje, a másik meg részben még eltartásra szorul? Ugyan…az akik szeretik egymást nem fogják hagyni, hogy az eltérő pénzügyi helyzetek a kapcsolatuk közé álljon.  Szóval..valami akadály? Na nem. Semmi. Semmilyen életkorhoz vagy bármi máshoz kapcsolódó dolog nincs amit igazi akadálynak lehetne nevezni. Biztos van oka a kialakult érzelmeknek az apa – vagy anyakomplexuson kívül. Ha a kapcsolat nem működik, akkor azt nem az életkorra kell fogni. Persze most itt nem arról van szó, hogy egy ember a másik pénzéhez megy hozzá, hiszen ez bármelyik életkorban előfordulhat.

A társadalom által belénk van kódolva egy belső hang ami nem hagyja, hogy boldogok legyünk. Ha kedveltek valakit de ez a belső hang meg akarna állítani, akkor mondjátok meg neki, hogy: Fogja be!..Ne hallgassatok rá! Hülyeség. Az életkori különbség soha ne álljon közétek és a kiválasztottatok közé.

Szülők

Anyagi-lelki támogatóink

Nekünk emberi lényeknek többnyire elég fontos a család. (Azért többnyire, mert van akinek sajnos nem.) A belső családi körünkben vannak a testvérek és a szülők. Szülők…olyan érdekes lények a gondviselők. Miért van az, hogy a gyerekeik bármit tesznek, ők feltétel nélkül szeretik őket? Bármit megtesznek csemetéikért, gondoskodnak róluk, vigyáznak rájuk. Nagyon jó emberek, feláldoznak mindent, csak azért, hogy a gyereküknek legyen egy pár vagy jó esetben sok boldog pillanata. Nevetve szoktam arra gondolni, hogy miért van az, hogy a szabályokat, amiket létrehoznak mi megszegjük. Ebben az a nevetséges, hogy sokszor hallom, hogy a szülők mindig éppen akkor lépnek be a szobába mikor megszeged azt a bizonyos szabályt te meg erre: “Mi? Mi van? De eddig mindig jó voltam!” Vagy olyan is van, hogy egyszer nem mosogatsz el és akkor már jön a “Te soha nem csinálsz semmit!” Bár ez nagyon idegesítő, ez amúgy nem egy rossz dolog. Persze..rosszul érzi magát az ember tőle de nem akarnak ők rosszat. 5 perc múlva vagy elfelejtik vagy 2 hétig az orrod alá dörgölik. Ami így utólag visszatekintve elég vicces. Viszont én már hallottam rossz szülőkről is. Apukákról, anyukákról akik vagy nem fordítanak elég időt a gyerekeikre vagy az a ráfordított idő elég megvetni való. Találkoztam egyszer egy szülővel egy fogorvosi váróban, aki odaadott a kb. 7-8 éves gyerekének egy nagy tabletet, hogy addig is lefoglalja. Még ha fáradt is a kisgyerek miatt… de ne már tényleg egy tabletet? Mondom ez gyönyörű. Minek vállal gyereket ha nem akar vele törődni?! Mással is le lehet kötni. Pl. képes újsággal is kitudja…de nem kell rögtön rászoktatni az elektronikus eszközökre, hogy függő legyen.

Viszont ti akik jó nevelést és sok szeretetet kaptatok, figyeljetek oda a szüleitekre. Néha nehéz velük, és lehetsz rájuk mérges hisz ez megbocsátható. Nem kell azon rágódni, hogy tiszteletlen vagy ha mérges vagy rájuk, hiszen emberek vagyunk, mindenki megérdemel egy kis “durcizást.” DE. Soha ne felejtsétek el, hogy szeretnek titeket, és mindent értetek tesznek. Soha ne felejtsétek  elmondani nekik, hogy szeretitek őket.

Kényszeres hazudozók

Ne hidd el azt amit kérdeznek

Valakinek az élete során, van szerencsétlensége találkozni a kényszeres hazudozókkal. A kényszeres hazudozók az nem egy banda vagy egy párt. Ezek olyan személyek, akiknek ahogyan neve is világosan kifejezi, elég széles a képzelőerejük, és elég fejlett a manipuláló képességük is. És ezt arra használják fel, hogy állításaikkal, embereket egymás ellen uszítsanak vagy, hogy saját magukat emeljék piedesztálra. Az is megesik, hogy ezzel úgy segít magán, hogy a hazugságok által minél többet elérjen a karrierje szempontjából. Mondhatom csodálatos emberek ezek. Ami a legjobb ebben, hogy majdnem mindig elérik a  céljukat, és szinte sosem buknak le. Ha pedig lebuknak, akkor csak egy újabb hazugság kell, és minden újra sínen van. Nem restek hazudni, barátoknak, szülőknek, tanároknak, főnököknek. Bárkinek csak, hogy megszerezzék azt amit akarnak. Ebből következik, hogy sajnos a becsületes embereket is kenterbe verik, vagyis mindig jobbak náluk. Lebuktatni szinte lehetetlen őket, és ha tényleg sikerül, az az öröm sem tart túl sokáig. De ezek nem azt jelentik, hogy neked is azt kell tenned, hiszen kimondta, hogy ez mindig így lesz. Ahogy én tudom a fagyi előbb utóbb visszanyal, mindenki megkapja azt amit érdemel. Ha valakiknek ezek az emberek nem ismerősek, higgyétek előbb utóbb találkozni fogtok ilyenekkel, akik az egyik percben még ezt mondják, a másikban pedig azt.

Sajnos amit tenni tudtok, az csak az, hogy nagy ívben elkerülitek őket, ha meg ez lehetetlen, ne nagyon higgyetek nekik, mindennek amit mondanak járjatok utána kétszer, és legyetek szűkszavúak velük nehogy ellenetek fordítsák saját kedves szavaitokat. De ami még fontos, hogy nagyon bizonyosodjatok meg abban, hogy akivel szemben álltok az egy ilyen hazudozó, nehogy félreértés történjen egy ártatlan személlyel.

 

Tiltott gyümölcs

Amiről nem tudhatnak

Mindenkinek van valami tevékenység, amit nagyon szeret csinálni szabadidejében, de ha mások megtudnák, akkor kinevetnék, vagy ha nem is magáért a tevékenységért, de azért ahogy, csinálja. Hiszen attól, hogy valamit szeretsz csinálni, attól nem biztos, hogy jól is csinálod. Van, hogy valaki esetleg meglát, és akkor olyan pocsékul érzed magad, hogy legszívesebben elsüllyednél szégyenedben. Pl. tegyük fel szeretsz énekelni, de elég rossz a hangod, és valaki meghallja akkor rosszul érzed magad. Na ez az amit nem szabad. Hiszen gondolj bele, hogy annak az illetőnek is van egy olyan hobbiból űzött tevékenysége, amit inkább eltitkolna mások elől. Ugyan miért ne énekelhetnél hangosan? Rossz a hangod? Másoknak nem tetszik? Ha nem szeretik hallgatni, akkor fogják be a fülüket. Nem szabad hallgatni a rosszalló gondolatokra. Lehet valakinek nem “tiltott” hobbija van, hanem például valami nevetségesebb szokása. És akkor mi van? Ha attól a szokástól jól/jobban érzed magad, akkor csak nyugodtan csináld. 50 fokos melegben vastagzoknit hordasz? Csak nyugodtan. Ugyan miért zavar az másokat? Ez valami szövetségi bűntény? Betiltják a zokni hordását melegben? Nem. Na ennyi. Rágod a körmöd, de mások szerint az csúnya szokás? És mi közük van hozzá? Ha jól esik, felőlem az ujjadat is rágcsálhatod. Nem mások döntik el azt, hogy mit szabad és mit nem, a törvényeken kívül persze.

Persze ha éneklésről van szó, nem azt mondom, hogy menj egy tehetség kutató műsorba vagy nem arra biztatlak, hogy este megbüntessenek csendháborításért. De ne hagyd, hogy csak azért mert valaki beszól neked eltántorítson téged attól amit szeretsz. Mert majd ha abbahagyod, akkor szomorú leszel, az meg aki beszólt elfelejti, hogy mit mondott és ennyi. Senki sem győz, de te veszítesz. Veszítesz valamit ami boldoggá tett.

Irigység

Neki miért jobb…

Vajon miért van az, hogy nem tudunk örülni a saját életünknek? Más portáján mindig zöldebb a fű, más lányoknak szebb a hajuk, karcsúbbak, más fiúk izmosabbak vagy gazdagabbak. Ha belegondolunk, mindig csak másokkal hasonlítjuk össze magunkat. Miért? Pedig szerintem nekünk is ugyanúgy megvan az ami másoknak is. Ha ott vagyunk pl. az étteremben, és rendeltünk, akkor miért a másik kajája kell, mikor a saját kajánk is éppolyan finom, hisz azért rendeltük meg, de mikor a másik személy rendelésére nézünk, akkor a sajátunk csak mosléknak tűnik. Nem lehet érteni. Gondoljatok bele, valaki azt gondolja rólatok, hogy milyen szépek/jóképűek vagytok, milyen jó pl. a hajatok..ugyanúgy, ahogyan ti láttok másokat. Nem lenne szabad mindig másnak a cuccaira, érzéseire, kinézetére ácsingózni, hiszen sosem leszünk boldogok ha nem vagyunk elégedettek magunkkal. Fejleszteni kéne az öntudatunkat, persze nem az egekig, hiszen az sem jó ha lenézünk másokat, ha esetleg nincs meg neki az ami nekünk, de legalább nem azt gondoljuk, hogy nekem az ő cucca kell, hanem gondoljunk arra, hogy: “Igen, jó cucc, de az enyém is legalább olyan jó.” Higgyétek el mindjárt máshogy fogjátok látni az egészet.

Az irigység nem jó. Csak veszekedéseket szít barátok, családtagok között, ami elmérgesíti a kialakult kapcsolatokat. Főleg ha hangosan kinyilvánítod, hogy neki mennyivel jobb. Hiszen, hogyan beszélgessen veled valaki, ha csak arra gondol, hogy bármit mond úgyis magadban szidod, hogy neki miért jobb. Amúgy sem igazi a kapcsolat senkivel, ha nem tudnunk őszintén örülni mások örömeinek…bárkiének…ne másokkal foglalkozz, hanem magaddal, különben nem csak a kapcsolataid fognak elmérgesedni, hanem te magad is, végül keserű leszel legbelül, nem pedig boldog.